K. János: ORSZÁGÚTON /VALLOMÁS I...NEK/

K. János: ORSZÁGÚTON

                                                                  /Vallomás I…nek/

Előttem az országút,

a  végtelen magány;
hol túlzsufolt, hol árvult,
mint a szív – köd-talány!

Előttem az országút,
vibrál a gondolat;
eléd szalad, hozzád fut,
látom az arcodat:

szép szemed éj-bársonyát,
karcsú derekadat,
kecses hajlékonyságát,

bájos mosolyodat!

Vajon, hol jártál eddig,
miért nem láttalak;
BENNEM éltél mindeddig,
VELEM  holnapokat!

Dzsoni                  

                                                         2016. május 16.