Örökifjú lélek

Ö

 

Bármennyi szarkaláb rakódik is ránk,

lelkünkben ott él az örök ifjúság,

s míg abban lakoznak a fiatalos évek,

elfeledhetjük a ráncos öregséget,

mert lehet, hogy lábunk elnehezül néha,

és szemünk fénye sem ugyanaz a régi,

de szívünk mélyén még csillog néhány emlék,

mely a szerelem-szépségét magáénak érzi

Kun Magdolna

Akkor is szeretlek

 

Akkor is szeretlek
ha nem vagy mellettem
ha szívemben csak
fájdalom van

Akkor is szeretlek
ha a Sors ellenünk van
s nem látjuk egymást
csak lélekben

Akkor is szeretlek ha
a rohanó idő
magával visz
s ha nem látunk a jövőbe
de él a remény
hogy egymásé leszünk örökre!

hifimiki

A hiány

 

 

A hiány szívtépően

fájdalmas tud lenni,

de egyben öröm is,

mert magába rejti

a várakozás

örömteli perceit.

Kun Magdolna

Ha azt mondom..

 

Ha azt mondom, hiányzol,

ólomteher a lég,

mellemen térdel a nyers keserűség,

mint erkölcsvermekben bűnön a hűség.

Ha azt mondom, hiányzol,

akár hajótörött,

hol elsüllyedek, hol magasba szökök,

mint megakadt szél a parti fák között.

Ha azt mondom, hiányzol,

szívem beleremeg,

mert épp oly meztelen, akár ligetben

zöld ruhája nélkül a nyírfasereg.

Ha azt mondom, hiányzol,

semmi ahhoz képes,

hogy önként hagytam, hogy szívemen éghess,

te Sors, te Kín, te fájdalmasan Édes.

VÖRÖS LILIOM

Szemed csillaga

 

Nap és Hold az égen

egy időben

a másik nélkül

egyik sem élhet

egyik sem ragyog úgy

mint smaragd szemed

csillaga

izzó tűzzel tündököl

túl ragyogja a csillagokat

a Nap is csak sápadt fény lehet

minden nap meglátogat

elűzi a fájdalmat

bűvköre fogva tart

álmomban ott vagyok

csillog égi fénnyel

nem látok mást

csak szemed bogarát

szivárványfényt ragyog

ha nem láthatom

mosolygó szemed

Nélküled örökre elveszek!

hifimiki

Tudathasadás

Tudathasadás:

Várni, hogy már ne tudjak

Nélküled élni.

Moha

Hiányod egyre nő

 

Járdánk egyik zugában izzik a villany,

könnyedén hatol át a sűrű est ködén,

a ligetben pihen, s hol vígan elillan,

hol pedig hunyorog egy vén tölgy tetején.

Játszik velem. De én, akár egy lázbeteg

legyintek egyet. A fal felé fordulok.

Míg gyémántfénye puhán vállamra pereg,

hallgatom a ligetet. Csendesen szuszog.

Elmém megtelik száz zsongó látomással,

és bús szívem alján hiányod egyre nő,

habár szívszavam a város csöndjén áthal,

rád gondolva megszűnik: magány, tér, idő.

Mintha élne minden, mi holt volt egykoron.

Az idő szúként perceg, óránk zakatol,

tekintetem megpihen egy-egy árnyfolton,

ám lélekben ott vagyok veled, valahol...

VÖRÖS LILIOM

A legkeserűbb könny

A legkeserűbb könny az,

mit sosem sírunk el, mely elhal,

elporlad emlékeinkkel.

Amit úgy fogunk majd lélek mélyre ásni,

hogy tudjuk, ott is ugyanúgy,

ugyanúgy fog fájni.

Mert az elsíratlan könnyek velünk együtt jönnek

oda hol a sárga homok,

minden-minden hulló cseppet,

elsírva, vagy elsíratlan maga alá temet.

Kun Magdolna

Egy perc ereje

 

Látod egy perc alatt romba dőlhet minden.

Egy perc elvehet tőlünk egy egész életet,

s ami volt, ami lett volna, nem lehetne más,

mint homokszéllel nyargaló foszlány-képzelet.

Látod, nem tudhatjuk, mit rejt bűnös sorsunk,

meddig feszít szív-fonákunk oldhatatlan szála,

mert a kioldáshoz elég egy hirtelen földmozgás,

s máris leigázza azt a féktelen nagy gyolcs-erőt,

mely összekötött minket életre-halálra.

*Kun Magdolna*

Tavasz-ébredés

 

Reggel, ha párnádra könnycsepped buggyan,

s fáradt arcodon szétgurul kicsit,

tárd ki az ablakod, és elmélyülten hallgasd

a tavaszt zsongó élet madárdalait.

Mert mi lehetne szebb, napfényt áldó ének,

mint a csöppnyi madárkák csicsergő szava,

melyek úgy harsogják körbe fásult szívünket,

hogy kacagásra vált az élet-panasza.

S míg mosolyogni tudunk, nincs oly sötét bánat,

mit át nem lehet festeni élénk színűre,

mert a mosoly égi kékje az a lélekfesték,

mely szivárványt ragyog a szívréseibe.

Kun Magdolna

Kérdés

 

Elmentél Kedves

itt hagytál engem

messzire vitt a szél s a szíved

visszajössz még egyszer

vagy eltűnsz örökre

hogyan vigyázzam álmod

holdsugaras éjben

ha nem vagy itt velem

megszakad a szívem ha

végleg itt hagysz

s nem ölelhetlek

hiába zokogok

ha nem érlek el

égen földön kereslek

elbújtál előlem

hova vitt a csillagfényes

éjszaka?

 

Rád várok minden éjjel

hátha visszajössz

szívem utolér Téged

talán még nem felejtettél el

  gyere vissza várok Rád!

 

hifimiki

Ne búcsúzz

Ne búcsúzz tőlem

ki szívedbe annyi érzést lopott

nem hagy el sohasem

lobogása sem

neved suttogva ordítva

Beléd karol átölel szerelmem

könnyeid lemossa

féltő szívem csak Rád vár

ha messze is vagy

szívemben lelkemben itt vagy

gyere velem hagyjunk itt mindent

földet eget

új tájra új csillagragyogásra

vágyó lelkünk

találjon egymásra!

hifimiki

A hold ígérete

A hold, minden éjjel azt súgta a csillagruhás éjnek

- szeretlek nagyon- De bármily nagy vonzalom árad is feléd,

ékes varázsfényem soha nem adom.

Mert e mesés varázsfény csak azt illeti,

ki őszülő dérhajam szálként öleli,
és puha kézzel simítja azt szálfaegyenesre mindaddig a percig,

mindaddig a napig, míg az elhajló tincsek szemkönnyig nem érnek,

s ott egy halk sóhajjal lesznek összekeveredve.

*Kun Magdolna*

Szívbe vésett szavak

 

Homokba írt szavak

elfújja szél

semmi se' marad

Szívbe vésett szavak

örökre megmarad

Lélekbe bújt gondolatok

bennünk él tovább

soha nem felejtjük

Szívből jövő érzések

mindig utolérnek

tovább visznek

rögös utunkon

A lángolás mindig tart

míg el nem hamvad

a szerelem

Bőröd bársonya

belénk égeti a vágyat

Ne fordítsunk hátat

a szerencsének

mert megbánjuk

százszor ezerszer

leljük meg a békét

a szerelemben!

hifimiki

Még élünk

 

Még élünk még lángolunk

még itt vagyunk még szeretünk

még nem vesztünk el

ha összeérünk

de égjünk el forró lázban

főnixként újjáéledve

egymásra találunk

újra ég a tűz a szenvedély

még tündököl csillagunk

napsütésben fénylő éjszakában!

hifimiki

Hamvadó parázs

 

Még felparázslunk néha,

még tiszta fénnyel égünk,

még egybeolvad lángcsóvánk,

hogyha összeérünk,

de az izzótűz felett

már pernyenyomok szállnak,

hamvadást jelezve

az alkonylobogásnak

Kun Magdolna

 

Az érted hegyeket megmozgató

léleknek is elfogy az ereje,

ha sokáig azt látja,

hogy Te

egyetlen kiskavicsot sem

vagy képes odébb tenni érte.

VÖRÖS LILIOM

Hintsd szét szavaid

 

Hintsd szét szavaid

édes gyümölcsét

szomjazva iszom

édes nektárját

álmomba is eljön értem

talán nem hiába éltem

talán sós könnyeim is

édessé válnak

talán a képzelet elvisz

a határtalan messzeségbe

hol megtalállak TÉGED

s megérinthetem lelked

s megfoghatom a kezed

szívedre hajolhatok

hol nem vesznek el

a kápráztató gondolatok...

oda bújok HOZZÁD

szerelemmel hittel hogy

sohasem veszítelek el

hifimiki

Csak akkor

 

Csak akkor add ajándékul szeretetedet,

ha más kedvéért azt vissza nem veszed,

mert aki kapja, szíve mélyén hordja,

s mint egy ékes kincset olyan becsben tartja.

Ha kiszakítod onnan e nagyra becsült érzést,

megcsonkolt helyét már semmi nem pótolja.

Mert a szív olyan elátkozott fajta,

hogyha hiányzik néhány apró kis darabja,

azt egészként veszti el a lélekölő harcba.

*Kun Magdolna* * *

Elfordulva

 

Jobb az, hogyha mások

elfordulva látnak,

ha nem nyitsz szabad utat

az ember-boldogságnak,

mert a boldogságot

elragadják tőled,

s csak fojtó könnyet hagynak

lélek-útvesztőknek.

*Kun Magdolna*

Hosszú utamon

 

Hosszú utamon

szívembe nyilallt az érzés

elveszíthetlek

nem láthatom többé

mosolygó arcodat

smaragd szemed ragyogását

sivatagon át visznek lépteim

a szél a homokkal elsodor mindent

de a szerelem itt él bennem

továbbvisz megerősít

Isten is velem van

nem hagyhat el a szerencse

hogy HOZZÁD érjek

átöleljelek megcsókoljalak...

hifimiki

Tavaszérkezés

 

Újra tavasz van, napfény, ragyogás,

kinyílott sok jácint és színes tulipánt.

A fecskepárok fészkeikre szálltak,

az emberszívekből is leolvadt a bánat.

Most minden megújul, minden élni kezd,

a könny, fájdalom, feledésbe megy,

s átveszi majd helyét a boldog nevetés,

mely meggyőz minket arról,

hogy élet mégis szép.

*Kun Magdolna*

VELED s a madarakkal repülök

VELED s a madarakkal repülök

hegyről zuhanva a mélybe

s fel a csillagokba

fogd a kezem

s elhiszem

nem csak álmodom

Nap alatt völgy felett

az égbolt és tengerek kékjében

mióta velem vagy

nincs bennem félelem!

hifimiki

Mosolyogj:)

 

Mosolyogj, mert élsz

mert valaki érted él

s téged ölel át

Kun Magdolna

A boldogság

A boldogságot megtartom

NEKED és nekem

őrzöm édes melegét

s átadom NEKED

szívem lüktetését

mely HOZZÁD fűz egy életen át

csak VELED akarok lenni

dobbanó szívverésedben

egymásé lenni!

hifimiki

Ami lennék

 

Lennék liliom

lángoló vörös színnel

sosem hervadnék!

hifimiki

...

 

A tükör előtt állok,
képek, arcok néznek rám.
Azok ott csöndesek.

Magányosak.

...

Málna

Csak egy szóra várok

Csak egy szóra várok

keresem de nem találom

Csak egy csókra vágyom

magányos éjszakákon

Csak egy ölelésre

sugárzó szemekre

örökké élő vágyra

Szárnyalásra az égbe

S ha létemnek vége

átrepülni a túlvilágra

csillagfényes éjszakába

VELED!

hifimiki

Leszek én...

 

 

Leszek én az egyetlen

nem csak álmod valóságod

túllépünk minden veszélyt

minden bűnt könny és vér nélkül

 

Az leszek ki sosem volt NEKED

morzsákból gyűjtöm életkenyered

lehajolok felemellek

édes csókkal hűsítlek

ha verítékben lázban vagy

 

Leszek a TE mindened

egy új boldog élet

vigaszszavad leszek

mesék hercege

éji varázs fényként

bújj ölelésembe!

 

hifimiki

Legyél az egyetlen

Legyél te az egyetlen, igaz vágyott álmom,

de ne is csak álmom, legyél valóságom,

mely túllép minden veszélyt, minden földi bűnt,

ami kicsordult könnybe és vérbe szenderült

Az legyél te, az legyél, ki sosem volt nekem,

ki morzsákból is összegyűjti életkenyerem,

ki lehajol és felemel, ha sárba topog lábam,

s édes csókkal hűsít, verítékben, lázban.

Legyél te a mindenem, egy új és boldog élet,

mely hervadatlan virágként talpam alatt éled,

legyél te a vigaszszavam, s a mesék hercege,

kinek éji varázs fényként bújok ölelésébe.

Kun Magdolna

Bevésődve

 

Eltévedtem a lét sziklái között,

túl a forró vágyon, emléken, reményen,

álmom féltett kelyhe százszor összetörött,

csak vízen éltem s dobott szókenyéren,

és nem volt senki, senki, aki szeret,

ki lerogyna velem a Sors lába előtt,

ki ha látná, bennem a kín köde reszket,

véremmé folyna, és úgy adna erőt.

Épp azért most, mikor a legszebb szemek

engem néznek, imádnak, engem akarnak,

sebemet tapogatva, hitetlenkedve

várom, hogy azok is kikacagjanak.

Ám bennük mégis száz ígéret rezeg,

fátumról mesélnek a békült fájdalmak,

s Te jól tudod, elég puszta tekinteted,

hogy holtomig, Laci, téged vágyjalak.

VÖRÖS LILIOM

Négy sor sóhaj

 

Te ringass az elmúlásba,

karod legyen éj párnája,

az öleljen sötét mélybe,

s emeljen az égi fénybe.

Kun Magdolna