A hold, minden éjjel azt súgta a csillagruhás éjnek
- szeretlek nagyon- De bármily nagy vonzalom árad is feléd,
ékes varázsfényem soha nem adom.
Mert e mesés varázsfény csak azt illeti,
ki őszülő dérhajam szálként öleli,
és puha kézzel simítja azt szálfaegyenesre mindaddig a percig,
és puha kézzel simítja azt szálfaegyenesre mindaddig a percig,
mindaddig a napig, míg az elhajló tincsek szemkönnyig nem érnek,
s ott egy halk sóhajjal lesznek összekeveredve.
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése