Reggel, ha párnádra könnycsepped buggyan,
s fáradt arcodon szétgurul kicsit,
tárd ki az ablakod, és elmélyülten hallgasd
a tavaszt zsongó élet madárdalait.
Mert mi lehetne szebb, napfényt áldó ének,
mint a csöppnyi madárkák csicsergő szava,
melyek úgy harsogják körbe fásult szívünket,
hogy kacagásra vált az élet-panasza.
S míg mosolyogni tudunk, nincs oly sötét bánat,
mit át nem lehet festeni élénk színűre,
mert a mosoly égi kékje az a lélekfesték,
mely szivárványt ragyog a szívréseibe.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése