Hangod hallom láthatatlanul,
itt szólsz bennem észrevétlenül,
levetem szomorú ruhám.
Tudom, hogy vársz rám,
távol vagy, s mégis oly közel,
kezed szótlanul átölel.
Egy könnycsepp gördül szemeden,
átölellek csendesen,
s érzem lelked reszket szívemen,
ez már az igaz szerelem!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése