Földi menny-világ

                                                                                 

      Földi menny-világ

Hajnali harmat gyöngyfénye csillan,
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet.

Harmatos lelkem ne menj a napra,
a perzselő tűz emészti, marja;
féltően vigyázd parányi léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed.

Lásd a szivárványt – öleli eget,
mégis eltűnik – csalfa képzelet!

Őrizzed magad, óvd meg a szíved,
a fáklyád legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
tündér-kertednek illatát várja;
meglásd, kinyílik szerelem-virág,
ez a boldogság, földi menny-világ!

                                                                    Filo-csibi