Hiába mondtad, ne menjek jobbra...

Hiába mondtad, ne menjek jobbra,
pedig mindig óvtál, talán jobb lett volna,
vágytam egy új világra, új szerelemre,
ám a türelmetlenség elvitt oda,
megtaláltam világom, évek után újra.

Úgy indultam, szabadon,
még egy kislány is várt
szerelmem gyermeke,
meg is szerettem, s mikor végetért
a szerelem, ő is megsiratott engem.

Nem várt senki, újra fogságba estem,
nehezen bírom a súlyt, mi vállam nyomja,
nem mehetek vissza, elmosta az idő.
Jobb lett volna ott maradni,
szerelmem nem elhagyni.

De talán még vár egy új szerelem,
talán kitörök e rabságból,
s megtalálom azt a szívet,
mire mindig vágytam!

 

Fodor Miklós (hifimiki)