Álmomban sokszor látlak:
jössz felém!
s mégis hiába várlak
Ébren is hangod hallom:
szólítasz!
s mégis csak furcsa álom
Bűvös szemed is rámnéz:
mosolyogsz!
aztán szertehull a kép
Forró csókod ég, tüzel:
átölelsz!
miért mentél tőlem el?
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése