Ha majd szemedet ellepik a könnyek,
mert a múltbéli érzések jelen-utat törnek,
arra gondolj, mily szegények lennénk,
ha nem sírna fel néhány régi emlék.
Hisz így alkonytájt nem éltethet más,
mint pár múltban ragadt ifjúkori vágy,
amiben egy egész élet szenvedélye volt,
s amit mindkettőnk szíve önként birtokolt.
Amíg megkönnyezünk pár régi emléket,
addig magunkénak tudhatjuk érzéseinket,
s amíg érezni tudunk, nem lehet nagy baj,
hisz hűen szeretni a legszebb diadal.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése