Ha majd
átsétálunk azon a keskeny hídon,
mely a csillagokba visz,
állj meg velem néhány percre,
s kezem szorítván ígérd meg nekem,
hogy földön hagyott szerelmünkön
nem változtat még az Isten sem.
Mert akinek szíve, lelke
egybeforrott lenn,
azt nem oldja szét a végtelen kék,
sem az eget, földet uraló
világegyetem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése