Látod ezt a fát, még télben szendereg,
de álmában már ott van a tavasz-kikelet,
s ott van az-az élénkpiros pipacsos határ,
hol karba öltve sétál sok boldog jegyespár,
mert a fák jól tudják, hogy az akarat,
gyökerükből hajt majd virág-ágakat,
hisz az akarat nem más, mint az élni akarás,
mely kitartást ad nekik, egy egész télen át.
Hát gondolj te is arra, hogy emberszívedet,
nem dermeszthetik hókristály cseppek,
mert ha lelkedben ott lobog az örök-tüzű nyár,
nincs az a tél, mely azt jégbe zárhatná.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése