Amikor az est éji palástja rávetül szobám falára,
tisztán látom arcodnak puha bársonyát,
és látom szemed sugarának apró tűzszilánkjait,
melyek felélesztik szívem szunnyadt parazsát
Ilyenkor pár csepp könny koppan a padló szélein,
s gurulnak-gurulnak mint a gyöngyszemek,
melyek oly fénnyel ragyognak, akárcsak a lelked,
mikor körülöleli magány-csendemet.
Hisz te adsz vigaszt akkor is, ha nem lehetsz velem
sok álmatlanul eltöltött éjnek idején,
mert a te arcod vonásától szépül minden emlék,
mely életem végéig hűséggel kísér.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése