Csak adni akartam abból, amim van.
Átölelni, szeretgetni az élet-viharban.
Megmutatni lelkem azon darabját,
mit nem vérzett még át, e kegyetlen világ.
Csak hinni akartam, hogy a jó érzés
megláttatja veled mindazt, ami szép,
ami belőlem sugárzik, belőlem szakad,
amiről hiszem, hogy örömöt adhat.
Csak meg akartam osztani azt a csillogást,
mi szemfényed tükrözte szemeimen át,
miben benne parázslott az-az emberi érték,
mely magában hordta a szív szeretetét.
Csak adni akartam abból, amim van.
Fellelni magam a kedves szavakban,
és elrejtőzni bennük, hogy mindig érezhesd
azt, amik elmondatlan könnyekbe vesztek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése