Rendszeres olvasók

2015. január 25., vasárnap

Te és én


Magányunkba bújva reménykedtünk abban,
muzsikát is fellelhetünk e szívdübörgő zajban,
muzsikát, mely átöleli, körbefonja lelkünk,
hogy fájdalmunkban is megnyugvásra leljünk.
 
Mert színes álmaink azt súgták egykor valaha,
megérint majd minket egy másik szív szava,
s akkor észrevesszük azt, hogy ez a nagyvilág
még számunkra is tartogat igazi csodát.
 
Hát hallgassuk e muzsikát, addig, amíg lehet,
amíg szíveinkben nem sápad el a hűség-szeretet,
amíg nem váltanak könnyre mindazon mesék,
amelyekben fellelhettük az élet értelmét.
 
Kun Magdolna
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése