Tévedsz, ha azt hiszed, tied a láng,
melytől a vágyad újból föllobban.
Talmi fénykéve az, nyomorba ránt,
haltak ebbe sokan.
Tévedsz, ha azt hiszed, tied a csend,
mely puhává simogatja párnád.
Rontó közönyként kínoz, hogy újfent
vágyd a durva lármát.
Tévedsz, ha azt hiszed, tied a szó,
megírtad, s hozzá nincs többé közöd.
Szárnyra kapva vegyül el a rajzó,
ki(s)írt eszmék között.
Egyvalamid van. Egybefoly veled,
ha vesztedbe futsz, utánad siet.
Míg kölcsönvett nimbuszok befednek,
csak árnyékod tied.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése