Nem hiszem, hogy ily sorsot
szánt nekem Istenem,
végig egyedül
maradék időmben.
Mert hiszem, hogy meglehet
egymásra találunk,
s meglepődünk,
milyen kegyes Hozzánk a sorsunk.
Ragyogó szemed nézve,
nem nézünk hátra,
csak előre
egymást átölelve.
Oly rövid az élet,
legyen ez a pillanat a miénk,
mely szívünkben tovább él,
elég lesz a halálig és tovább is!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése