Ó, hány szélroham oltaná el lángunk,
és hány bal átok szegné kedvünket,
s bár mi tudjuk, a világ szája hazug,
mégis kicsin múlt, hogy elveszítselek.
Ó, hányszor nyílt szívedben a kétely,
s hányszor futotta könny a szemedet,
te Élet, Sors, te Béke, tiszta, mély:
ugye kicsin múlt, hogy elveszítselek?
Ó, hány határt feszítsek még benned,
meddig uralhatod büszke hitedet?
Meggyőződni vágyom, igaz-e szerelmed,
mert az igazit nem veszítheted.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése