Feszíts keresztre

Mit ér a szárny, ha nem repül,

mit ér a szív, ha nem szabad,

mit ér az íj, ha nem feszül,

mit ér a húr, ha elszakad?

 

Kidobva már a vén kuvasz,

nyüszít, de nem remél vigaszt,

- talán a vágy a fő ludas -

csalóka újra hinni azt.

Mit ér a hó, ha nem fehér,

mit ér, ha pelyhe szürke már,

mit ér a száj, ha nem beszél,

mit ér, ha éhe csókra vár?

Feszíts keresztre Istenem,

cibáld te szét a szívem is,

hazátlan árva mindenem,

ne hagyj a sárba engem itt!

Mit ér a dal, ha nem dalol,

mit ér a szív, ha nem szeret?

Szitálva fényt a hó alól,

takard be tiszta lelkemet.

  

H.Gábor Erzsébet