Ma a világ szíve

A temetőt ma is hideg futja át,
sírodra terül a mécsláng bánata,
s míg mormolok egy alig hallható imát,
úgy fájsz, mint tovatűnt nyaraink illata.

Ma a világ szíve sok emléktől nehéz,
és mindegyik felett sűrű pára száll,
némán tűröm én is, hogy minden ködbe vész,
s hogy lábaimnál folyik össze élet és halál.

VÖRÖS LILIOM