Nehezen íródnak a szavak,
már nem olyan simulékonyak,
még tintám sem úgy fog,
mint valamikor régen,
mikor nem folyt szét könnyem
a fehérpapír szélen.
Ma már egyre több lapon sír
az elmosódott szó,
az a félbehagyott gondolat,
mely ki nem mondható,
s mindaz a letört élű mondat,
minek odalett a lelke,
minek elveszett értelme
a messzi idegenbe.
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése