Fáradt szememre ősz levél pereg,
mintha velem sírná, hogy az is odalett,
ami egykor boldoggá tett, ami éltetett,
ami e cudar világban örömet szerzett.
Ne sírj kicsi levél, hogy minden elveszett,
sorsunk talán még, egyszer jobb lehet,
talán csak némi kitartás kell, s azzá lehetek,
ki romokból is felépíti az álomhegyeket
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése