Szívem, szívem, te szomorú, szegény,
a fényes éjbe keresel vigaszt.
a fényes éjbe keresel vigaszt.
Van-e egy szív, mely álmodik, virraszt
s érted kiált magánya éjjelén?
De hang se kél… Egy fenyves küzd a széllel,
az éjbe nyomva büszke homlokát.
az éjbe nyomva büszke homlokát.
Hiába is vársz – szótalan az éjjel…
Ne
szólj szívem, tűrj-tűrj és sírj tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése