Matsuo Bashó japán ( 1644 – 1694 ): HAIKUK / fordította: Kosztolányi Dezső /

ÚTON

Kietlen elhagyott vidék.

És itt, hol a madár se jár,

bealkonyul az őszi ég.

BOLDOG FOLYÓ

Táncolva száguld, a hulláma csattog.

A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár

rá csókokat dob.

VÁLÁS

Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.

HARMAT

Ó harmat, én aranyosom.

Várj, míg nyomorú életem
tünő vizedbe megmosom.

UTOLSÓ HAIKU

                                                          A vándorúttól fáradtan, betelten
                                                           kopár mezőkön, zörgő avaron
                                                                      kószál a lelkem