Rendszeres olvasók

2015. december 3., csütörtök

Matsuo Bashó japán ( 1644 – 1694 ): HAIKUK / fordította: Kosztolányi Dezső /


ÚTON

Kietlen elhagyott vidék.
És itt, hol a madár se jár,
bealkonyul az őszi ég.


BOLDOG FOLYÓ

Táncolva száguld, a hulláma csattog.
A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár
rá csókokat dob.


VÁLÁS

Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.


HARMAT

Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
tünő vizedbe megmosom.


UTOLSÓ HAIKU

                                                          A vándorúttól fáradtan, betelten
                                                           kopár mezőkön, zörgő avaron
                                                                      kószál a lelkem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése