Rendszeres olvasók

2015. december 14., hétfő

Ha én...


Ha én szellő volnék – arcod simogatnám,
oly kedvesen, lágyan, mint egy violaszál;
gyöngyvirág lelkedből könnyharmatot csalna,
szerelmes fuvalmam csókokkal takarna!

Ablakodra szállnék, hogyha madár volnék,
hajnal-hasadáskor szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel –  mennyei érzettel!

Ha felhő lehetnék – sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;
elkerülne téged zord vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!

Fényes csillagként én  – csakis rád ragyognák,
örömödet-búdat fülembe suttognád;
hogyha szerelmednek csillagfényét vágynád,
keresnéd szívemben – szivárványát látnád!


Filo-csibi


2015-12-14

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése