Bennem élt…

Kérdeztem hegyeket, faggattam völgyeket,
kutattam érette az élet-éveket;
figyelmet keltettem, hangzottak szép szavak,

de fény helyett jöttek a sötét, nagy falak!

Észrevettem itt-ott nyíló virágokat,
láttam én tündöklést és fénytelent sokat;
mindegyre kerestem, mindegyre csak vártam:

„hol nincs, ott ne keress” – bölcs választ találtam!

Bíztam – hisz bennem élt – vágyik majd napfényre,

eljön, hogy mutassa önmagát meg végre:

„itt vagyok, eljöttem – engemet álmodtál,

énértem epedtél, énhozzám vágyódtál!”

                                                                    filo.csibi

                                     2015. december 9.