Rendszeres olvasók

2015. december 7., hétfő

Petőfi Sándor ( 1823 – 1849 ): SZÁZ ALAKBA



  
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban képzel tégedet.
Majd sziget vagy, s vívó szenvedélyem
Mint szilaj folyam fut körüled.

Máskor ismét, édes kedvesem, hogy
Szentegyház vagy, én azt gondolom,
És szerelmem mint repkény huzódik
Fölfelé a szentegyház-falon.

Néha gazdag utas vagy, s szerelmem
Mint az útonálló megrohan,
Néha meg mint jámbor alamizsnás
Lép elédbe alázatosan.

Majd a Kárpát vagy, s én ott a felhő,
S mennydörgéssel ostromlom szived,
Majd meg rózsalomb vagy, s én körűled
Csalogányként zengek éneket.

Ím, szerelmem ekkép változik, de
Soha meg nem szűnik, mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelidebb is…
Gyakran csendes a folyó, de mély!

1 megjegyzés: