(Metamorfózis)
Újkor ez, láthatod, tobzódnak a zsenik,
internet-bolygónkat versekkel terhelik. -
Köztük élek én is, bár szerény a lakom;
seggen csúszik dicsfény a penészes falon.
Szomszédok hasonlók, örülhetek nekik,
sebaj, hogy nekünk csak villanásra telik. -
Elég, ha mi tudjuk: késztetésünk vagyon,
abból gazdálkodunk szegényen, szabadon.
Álom-szárnyunk röppen estétől reggelig,
tollunkból "kortárs-báj" valódit reppenik. -
Ránk kacsingat túlról más planéta-halom,
lájkoltam lelkünket; szavam szívvel adom.
És hogy mi az érték? Forrón azt sem eszik.
Majd hűlnek a betűk, öregszik mindegyik. -
S mikor kérgük vedlik sokadik tavaszon...
talán felragyognak tündöklőn, csupaszon.
(2015. augusztus)
Lambrozett Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése