Bozótos

                                                                         

        Bozótos között utam keresem,
          villámként illan a hamarkedvem,
          szívemben verdes a kétség szárnya,
          örömszép utat, hogy nem találja!

          A bogyós bokor telten mosolyog,
          levelekből font lombja mézcsorog,
          illatos füzér hajamon párta,
          hitemnek mégis hosszú az árnya:

          Bozótban járok, tüskés az ága,
          rátekeredik a lelkem bojtjára,
          elbotlok benne - közel és távol
          járható utam sehol se látom!

          Rejti a Nap már fény-ábrázatát,
          bíborral festi ég-alkonyatát,
          osonnak bokrok az éjszakába,
          fekete kínok lábam nyomába!

                ………..

          Söpri bozótost mennyei szellő,
          harmattá válik a bánat-felhő;
          tejjel és mézzel színültig vágyam,
          teríti rezes Hold álom-fátylam!

         Filo-csibi

2015. 09. 23.