Rendszeres olvasók

2015. szeptember 19., szombat

Fénysugár ,

                         

Gyenge még, halovány – bátor, de óvatos,
tündöklő szép szeme csillog - káprázatos;
a haja smaragdból, aranyból fátyola,
mosolya a lelket gyöngy-fénnyel átfonja.

Zsenge, mint alig nyílt rózsának bimbója,
minek selymes szirmát lágy szél is borzolja;
mégsem fél felhőtől, hangos égzengéstől,
cikázó villámtól, fagyjeges zord téltől.

Könnyet csal szemekbe, nyitja szív kapuját,
rózsával festi be a világ négy táját;
sötét gond és bánat láttára eltörpül,
reménység madara egekig felrepül.

Állja az irigylő, bántó zsivajokat,
tudja, hogy ami szép - nem lehet kárhozat;
gyógyító elixír – mindenre orvosság,
e csodát úgy hívják: ébredő boldogság!


                  Filo-csibi
2015. 09. 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése