Gyöngyhalász

                                                                          

Gyöngyzizzenésű hab – az éledő remény,
a suttogó vízfény mesés gyöngyről regél.

Kalapál a szíve, be a mélybe vágyik,
álma igaz kincse szemében szikrázik.

Nyugodni tér a Nap, ölelkezik Éjjel,
sarjad a sötétség; éj gyúl csillagfénnyel,
holdvilág bámulja tengermély kavicsát,
a gyöngyhalász arcán vonagló fájdalmát.

Ám gyöngyhalász hite gyémántnál keményebb,
pávatollú lelke reménnyel tetézett:
drága nemes gyöngyből nem válhat rút kavics,
talán csak a vízfény suttogja, hogy hamis!?

                    Filo-csibi

                                              2015. 07. 24.