Őszi fák alatt

Ha tudnám,
hogy keresed valaha élet-nyomomat,

ott a hervadt levelű őszi fák alatt,

ahol léptem túllépte a lépted,

hogy elsőként leljen égi menedéket,

már most megköszönném,

hogy emlékem megőrzöd

szíved rejtekén.

Mert odaát is

csak az-az ember boldog,

akinek lelkében a feledés homálya

nem hagy könnyes foltot. 

Kun Magdolna