Bánom is
én, hogy szópenészen élek,
s hogy
az is szeszélyes, hazug, fénytelen,
hogy
álmaimon úgy virraszt a végzet,
akár
magányon a mázsás félelem.
Hozzászoktam.
Léleksebem nyílásán
langyos,
félkész vágyat sose csepegtess,
százszor
üszkösödjek inkább így, árván,
de a
magad módján engem ne szeress!
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése