Szótlan szavak porba hullnak,
önmagukba visszatérnek,
mondd ki bátran: szeretlek én,
rajtad kívül senkim sincsen,
áldjon meg az ég s az Isten;
Megérintett lelked fénye,
szálljunk fel a messzeségbe,
mondjuk együtt úgy szeretlek,
soha el nem hagylak Téged,
még utol nem ér a végzet!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése