Vergődés

Ilyen a világunk kimondva-hallgatva,
nevezzük bárminek, arany vagy fabatka:
vergődve araszol, lassan megy előre,
többször lépdel hátra, ahányszor előre;

hát a szép, hát a jó – ördög vigye dolgát,
noszogatni kell, hogy mozdítsa a sarkát,
azután meg, mintha sürgős dolga lenne,
eltűnik, elillan, seprűnyélre kelne!

Én hát szorgoskodva gyűjtök lépesmézet,
hogy majd az ínségben legyen, mit reméljek,
a góliát rosszkedv ne szeressen belém,
vígasság és öröm jöjjenek mind elém!

Vigasság és öröm kivár és mélázik,
mert esőben ázik, a hidegben fázik;
átragad énrám is, didergek, vacogok,
a mézem elfogyott, vergődök, nyafogok!

             Filo-csibi

2015-09-25