Meddig gyúlsz még lángra fázós reggeleken,
meddig vágyod azt, ki régen mást ígért,
meddig hiszel még az igaz szerelemben
így is, hogy a lábam más utakra tért?
Meddig fizeted még büszkén, emelt fővel
az uzsora-árát boldog perceinknek,
meddig érsz még be a hűvös-eszű gőggel
és bújtatod reményben emlékeinket?
Meddig halok meg az alkonyati csönddel
és születek újjá szemed tükrében,
meddig tűröd némán, hogy szégyen pírja önt el
és meddig hiszel így is a mindörökkében?
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése