Csak ne fájna annyira

Csak a szív ne fájna annyira,

mikor nehezékként terül rá

az ólomszárnyú éjszaka.

Csak a könny ne hullna annyira,

mikor a kérges lélek közepét

égő savként marja,

a fojtogató egyedüllét

csendbe burkolt

hangja

Kun Magdolna