Esik. A szürke ég kopott ruháját
jó bő vízben áztatja az Isten,
s míg a sötét órák hidege jár át,
ágyamat vetem emlékeidben.
Ott, szívverésed gazdag kebelén
rám gondolásod színaranyba játszik,
s míg nézem magam, szemem peremén
maró hiányod könnycseppekben ázik.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése