Az a legkínzóbb tudatállapot,
mikor magunkban kell
elsírni
minden bánatot,
s úgy kell viseltetnünk,
mintha nem is fájna
az a marcangoló kín,
mely lelkünk falát vájja.
Az a leggyötrőbb
belső szenvedés,
mikor nincs kar, sem szív,
mely ölelésre kész,
csak könnyek vannak,
nehéz könnyek,
melyeknek sós-vízcsobogása
ringat bele lágy szavakkal,
az emberhangú vigaszt adó
álmok világába.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése