Részlet: Arany János Hiú
sóvárgás c. verséből
……………………………………
„Vagyok pelikánja kietlen
mezőnek,
Búsongó madara híves, ködös
ősznek,
S mint a délre húzó daru fejem
felett,
Egyhangon tördelem bágyadt
énekemet.
Örömből, keservből dalforrás
fakadhat,
Az elpattanó szív még egy hangot
adhat:
De, mikor ízenként zsibbad el
érzete,
A fásult kebelnek nincsen
költészete.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése