Falevélbe görget a szél,
homokszemnek vagyok benne,
hej, ha ez a tört falevél
messzi szálló hajó lenne,
rőt vitorla őszi szélben
vinne rongyos ágak felett,
nem tartana itt a tél, nem,
s áldanám az őszi szelet.
Kis homokszem, apró kristály;
tudom hová tart az álmom,
fönn a felhők, lenn a friss táj,
ott kell téged megtalálnom,
szállnék, s nézném lenn az utcát,
találgatnám, merre, hol vagy,
szelek elől merre futsz át;
kicsiny álmom, el ne olvadj,
tarts még, tarts, hogy hozzád érjek,
ne hagyj sárrá keverednem;
csöndjével az őszi éjnek
megpihennék tenyeredben.
Hepp Béla (a-Léb)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése