2015. október 14., szerda
Hét nap, hét éjszaka múlt el már
azóta,
hogy a szép rózsámnak lehullott
a szirma;
rajongója voltam, lelkemmel
szerettem,
másnak illatozott és vallott
szerelmet!
A tortán legyen hab, azzal
díszelegjen,
és a rózsatövis szúrjon, ne
öleljen:
fájó, hideg szók is tépték még a
lelkem,
hogy fájdalmam hozzák, vigyék a
szerelmem!
Ha majd a szívembe új rózsát
ültetek,
szerelmet én abba csak akkor
lehelek,
ha lelkéből nyílik, lelkéből
pompázik,
szerelem hárfáján csakis nekem
játszik!
Filo-csibi
2015. október 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése