„Alszom
s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S
mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A
szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem
bőrödet, feszes lesz és remeg.
S
egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull
és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban
fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
szép
szádat csókolom s párnát csókoltam én;
és
álmomban karom ölelni vágyva tested,
a
párna pelyheit ölelte csak helyetted.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése