Ébredés

Hollóselyembe burkoló éjjel
öröm-hegyeket ígéri kéjjel,
enyhén balzsamoz az álom szépe,
színes pillangó mákonyos képe.

Halványul a Hold, a Nap fényesül,
délszín a hajnal, az ég ékesül,
ébred a világ, eszmél a tudat
pezsdíti testet, a szellem kutat.

Tenger a rosszból, a jóból cseppnyi,
ijeszt a reggel, hagynám én veszni,
csak virágszirmot látnék parányit,
mosolyra nyílna lelkem és szám is!

Ábrándozom hát csüggedt-magamban,
éber álomban, kényszer-kacajban,
képzeletemben gyönyörűt látok,
a valóságtól fényévnyi távol.

           Filo-csibi

2015. október 3.