Rendszeres olvasók

2015. október 4., vasárnap

Kései szerelem

Fák alatt, lombok közt oson a szerelem,
megérint – ah, dehogy – ki ő nem ismerem;
nem hiszem el, pedig érzem a szívemen.
Kérdezem: lehet, hogy ez már a  szerelem?
Ismerős az érzés ;  több holdtölte előtt  
volt a  csillagomnak állása kedvezőbb ! .

Nem várt és nem remélt szerelem köszönt rám,
az örökkévaló kedves volt, öröm várt;
sok volt, amit elvett, vagy sosem fizetett,
életem alkonyán  járt nekem ezen tett.
Hallgatom Vivaldit, a Négy évszak bódít,
lángoló szerelmem még jobban mámorít.

Az esti homályban csapong az én lelkem;
tán a szerelembe csordultig beestem?
Az állomásnál a szóm nem azok várták,
érzelmem sikolyát kik értik és szánják,
mert felette volt az értékem sokaknál,                     
köröttem lévők ezt sohasem díjazták.          
A kétszer kettő öt semmiképp nem lehet,
elszámolásnál a jutalom kér helyet.

Édes-bús borzongás fut át a testemen,
remegő lelkemen, szokatlan léptemen;
milyen a  külleme, tudni sem akarom,
örömöm, vígságom Őhozzá aratom.
Szavaid, vagy lelked, érzésed, kellemed,
ki tudja mi az, mi vonz hozzád kedvesem?
Reggel és éjszaka, bármikor, bármerre,
gondolatban járok mögötte, mellette.

Utoljára virít virág a szívemen,
illatos, szép színű, piros vagy ciklámen,
simítom, becézem, vigyázok rá szépen,
sokáig kellene illatozni nékem.
A hidegtől egyszer mégis elhervadna,
illatát, bársonyát szívemen otthagyja,
a szerelem száz és sok ezer csodáját
viszem majd az éter különös fényén át!


               Filo - csibi

                2015. október 5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése