Vörösmarty Mihály: ÁBRÁND

  

Szerelmedért

feldúlnám eszemet

és annak minden gondolatját,

s képzelmim édes tartományát;

eltépném lelkemet

szerelmedért.

Szerelmedért
fa lennék bérc fején,

felölteném zöld lombozatját,

eltűrném villám s vész haragját,

s meghalnék minden év telén

szerelmedért.

Szerelmedért

lennék bérc-nyomta kő,

ott égnék földalatti lánggal,

kihalhatatlan fájdalommal,

és némán szenvedő,

szerelmedért.

Szerelmedért

eltépett lelkemet

Istentől újra visszakérném,

dicsőbb erénnyel ékesítném,

s örömmel nyújtanám neked

                                               szerelmedért