„Hol
a házad, mondd, madár!
s
este milyen tanya vár?
Milyen
fészek, milyen lomb?
Oh
te rétek dísze, mondd!”
„Áll
egy szép fa társtalan:
ott
búsulok egymagam.
Hajnal
issza könnyemet,
este
nem hoz örömet.”
„Én
meg téged kívánlak,
kincse-hangja
a nyárnak;
nappal
erdőn kószálok,
éjszaka
sírdogálok.”
„Énérettem
sírdogálsz?
Engem
kívánsz? Engem vársz?
Bánatomnak
vége hát!
Óh
szerelmes jóbarát!”
„Gyere,
hí csöpp lugasom,
zöld
falomb közt, magoson.
Öröm
szárnyán röpülünk,
virág
alatt megülünk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése