Fantom szerelem

Fújjatok ősz-szelek, hulljatok levelek,

takarjátok nyomát fantom szerelemnek!

Ábrándos szerelem, ábrándos hevület,
mégis az érzelem oly szent, mint feszület!

Őszinte és tiszta –forrásként felszakad,
mely a hegyről zúg le és patakká dagad;

Gyöngyöz a vízesés, szép vízfüggönyt formál,
minek habos fodrát a Nap is megcsodál!

Csalódás, gyötrelem fantomot se kerül,

neki is fáj lelke, ha bizalma rendül,

félreáll az útból, befelé sír könnye,

mosolyt csal arcára, hogy azzal törölje!

Az érzést, mint rózsát – könyvlap közé teszi,

megnézi időnként – simára préseli;

ne legyen gyűrődés kétes-szép emlékben,

ne tegyen nagyobb kárt se jóban, se szépben!

                    Filo-csibi

2015-10-13