Rendszeres olvasók

2015. október 9., péntek

Milyen jó…


Milyen jó, hogy a szív mélyre van bezárva,
ki nem hajol fölé – nem hallja, nem látja;
hogyha vérzik, sebzik – fátyollal takarja,
gyöngyvirág cseppjével fájdalmát itatja!

Milyen jó, hogy a szív tudja a szerepét,
várja az éj után új napnak ébredtét;
a rossz emlékeket elfújja a szellő,
csak a sötét zugban marad egy kis felhő!

Milyen jó, hogy a szív újra tud szeretni,
tudja, hogyan kell a gyönyörűt feledni;
bezárja ajtaját, hogy ne fájjon jobban,
tágra nyitja majd, ha szerelem kopogtat!


              Filo-csibi


2015-10-09

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése