számkivetett szeretők

 

huss hosszú hajammal megjöttem
örvénybe kavarom
a rozsda- bíbor- sápadt-sárga leveleket
szertelen szárnyaimmal
ujjhegyeid csókolom
csípőm csípődhöz szorítom
hogy legmélyeidben
véred zuhatagaiban szilánkos fényes viharok
sajogjanak lobogjanak
számkivetett szeretők
bolyongunk a város poklában
sehol egy hely
az októberi hidegben
hol forróságomba
fogadhatnálak
s hol fénynyiladdal
szívemig lüktethetnél
hogy lázunk csillapodjon
s fellélegezzünk
szárnyatört angyalok
szívszakadva
sóvárgunk hát tovább
szüntelen
ím vonatom indul
csókolj még
bénítsuk meg
a gyilkos időt
ujjhegyeiddel
égbe karcolj még
mágikus jeleket
a távolból majd
szívembe vésem
meghalok érted
annyira szeretlek

Bombicz Mónika