Ébred a napsugár – járja szokott
útját,
riadt szerelem is elhagyja
odúját;
édes-szép mosolya, harmatos
gyöngyszeme
mintha a rózsának örömkönnye
lenne!
Szemembe néz vágyón – elalélok
tőle,
hatalmában vagyok – nem térek
előle;
fénylő napsugárral fonja át a
lelkem,
félénken suttogom: szeretlek
szerelmem!
filo-csibi
2015. október
17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése